Cserszegtomaj Zala megyében, a Keszthelyi-hegység délnyugati lejtõin, Keszthelytõl 4 km-re északra, Hévíztõl 3 km-re keletre egy helyezkedik el. A barlang a Szent Anna-kápolna közelében 52 m-rel a felszín alatt egy kútból nyílik.
   A barlangot az 1930-as évektõl kezdve ismerik, fontosabb kutatói Leél-Õssy Sándor, Venkovits Gyula, a Toldy Barlangkutató Csoport, az Alba Regia, Acheron Barlangkutató Csoportok, napjainkban pedig a Labirint Karszt- és Barlangkutató Sport Egyesület.
   A Cserszegtomaji-kútbarlang egy tektonikusan preformált településhatár-barlang, melyet hévizes hatások hoztak létre. A barlang járatai a triász fõdolomit illetve pannon homokkõ vízszintes települési határait követik. A barlang északi és a központi részeire a szûk kuszodák jellemzõek, a DK-i szakaszon pedig nagy termek láncolatával találkozhatunk. A termeket szûk, rendkívül bonyolult, nehezen kiismerhetõ járatok kötik össze. A termek alján hajdani forrástölcsérek találhatóak, a tölcsérek felett a mennyezeten kis kupolák alakultak ki. Az egyes kupolák között „sajátságos gótikus stílusú homokkõ oszlopok ülnek a dolomiton” Ezek a homokkõ oszlopok szintén hajdani forrástölcsérek lehettek. Egyes termekben felszakadásokkal ill. szeszélyes, tarajos mikroformákkal is találkozhatunk, melyek erõsen tagolt, sejtes-lemezes szerkezetûvé teszik a falakat.
   A barlang legáltalánosabb ásványa a gipsz, mely gipszrózsákat, gipszlapokat és hajszálvékony gipsztûket alkot. A barit kristályai agyaggal bevont vasgumókon találhatóak. A limonit a második leggyakoribb ásvány a barlangban, leginkább vékony sárgás-rozsdabarna bevonatként jelentkezik a homokkövön, rendszerint gipsz társaságában. Több helyen találhatunk limonitcseppköveket is, melynek hazánkban – az Acheron-kútbarlang kivételével – ez az egyetlen elõfordulási helye. A barlang mélyzónáiban, homokkõ falakon gyakoriak a több tíz négyzetméternyi felületû, koromfekete, bársonyos mangános kiválások illetve a kék-vörös hematit-hidrohematit kiválások. Magyarország területén új felfedezésnek tekinthetõ egy montmilch-szerû „cseppkõ”, melynek anyaga lágy, túró állagú, külsejét mangános, helyenként vas-oxidos kiválás borítja. Keletkezésérõl még csak elméletek vannak. A barlangra jellemzõek még a homokkõoszlopokba zárt átkovásodott páfrányfosszílák is, melyek álló helyzetben õrzõdtek meg.
   A barlang kialakulását a többfázisú hévizes tevékenységeknek, a tenger elõrenyomulásának (innen ered a homok és a késõbbi vízzáró agyagréteg) köszönheti, a barlangban levõ különbözõ ásványok pedig javarészt a fõtében levõ pirit oxidációs bomlása során keletkeztek.